Köd mögöttem: részlet Eötvös Józseffel és Sina Simonnal 1.

1. részlet: Beszélgetés a Duna partján

Mi ez? Egy időutazós regény részletei, melynek az a különlegessége, hogy a magyar történelmet és ismert alakjait mutatja be mai szemmel. Az itt megjelenő részletek 1848. januárjában játszódnak.

(…)

– Muszáj voltalak most felkeresni, mert egyelőre nem mehetsz Nagyszalontára – közölte hűvösen. – Ne aggódj, egy pár napos kitérőről van csupán szó, és az is csak azért, hogy feltalálj a közelben egyszerre két csomópont-embert, akikkel ezidáig nem volt még kapcsolatod sem.

– Kiket? – kérdeztem a számban lassan olvadó étcsokit forgatva.

– Eötvös Józsefet.

– És még?

– Sina Simont.

– Ki a fene az a Sina Simon? – Most már kénytelen voltam lenyelni, ami a számban volt.

– Egy bankár, akit Distia már két ízben is felkeresett.

– Soha nem hallottam a nevét.

– Mert te és Ferdinánd ugyanúgy gondolkodtatok. Csak az ismert nevek között keresgéltetek nagy hatású alakokat. Két bölcsész – utalt ránk, a hangjában némi lesajnálással. – És bele sem gondoltatok abba, hogy a történelmet nem csak a nagyhatású gondolatok és eszmék vihetik előbbre, nem csak a forradalom és a háború, hanem a pénz.

– Tehát ez a Sina Simon gazdag? – kérdeztem rá az egyértelműre.

– Nem is kicsit! Jelenleg kettő van, ami gazdagabb, mint a Sina család: az egyik a Habsburgok, a másik pedig a katolikus egyház. És ami azt illeti, mintegy tíz év múlva Sina Simon nyolcvanezer forinttal fogja majd támogatni a Magyar Tudományos Akadémia felállítását. És azt tudod, Széchenyi mennyit fog adni? – kérdezte, de a válaszomra aztán pillanatot sem várt. – Hatvanezret csupán. És mégis az ő nevét jegyeztük meg. Érdekes, ugye? Tehát Sina Simon – sulykolta belém a Vándor. – Megjegyezted?

– Persze! – vágtam rá, és újabb sor csokit törtem le magamnak.

– Az apja Sina György, konzervatív gondolkodású bankár. Ő adott pénzt Széchenyinek a Lánchídra. Egyébként pedig mindketten görög származásúak, de Simon erőst szimpatizál a magyarokkal. – A Vándor kezébe vette a piszkafának kinevezett botot, és ráérősen igazgatni kezdte a parazsat. – Különben ő már közel sem ilyen célzottan osztogatja a tízezreket, ahogy az apja. Támogat mindent, amit csak arra érdemesnek talál: festőket és költőket, politikusokat és mezőgazdászokat, támogatja a tudományt és a forradalmi gondolatokat is. Jól figyel, Patrícia, mert ez még csak a történet eleje. – Inkább meg sem szólaltam, annyira figyeltem. – Eötvös József és Sina Simon ismerik egymást. Eötvös tőlünk most nem is olyan messze, Ercsiben nőtt felé. Figyelsz, ugye? – bökött oldalba, mert most már a harmadik sor csokoládét törtem le magamnak.

– Persze, hogy figyelek.

– Helyes. Tehát – köszörülte meg a torkát, és a piszkafának használt botot most maga mellé tette a jeges földre – Eötvös anyai ágának birtokai voltak Ercsiben. A nagyapja virágzó gazdaságot alakított itt ki, mindenféle technikai és mezőgazdasági újításokkal, de nem sokkal élte túl a birtok az öreg halálát. A családnak, hogy ne menjenek csődbe, el kellett adniuk az ercsi birtokokat, és Sina Simon vette meg tőlük. Ez volt ’41-ben, tehát pontosan…

– Hét éve – vágtam közbe, és a csokitól maszatos mutatóujjamat a számba dugtam.

– Köszönöm – bólintott a Vándor, és folytatta. – Eötvös megfogadta, hogy többé nem fogja betenni a lábát Ercsibe, aztán majd csak a halálos ágyán nyilatkozik arról, hogy szeretné, ha ide, a nagyszülei mellé temetnék őt is. Ennyi hát, amit tudni lehetett eddig. De én, minthogy nem találhatnád meg ezt a két embert egyszerre a faluban, változtattam kicsit a történelem menetén, hogy segítsek. – A kalapja jótékony takarásában elégedetten elmosolyodott. – Sina Simonnal tegnap délelőtt az érdi kastélyában találkoztam. Ő úgy tudja rólam, mi ketten távoli rokonok vagyunk, én pedig, hogyha már ilyen kiváltságos helyzetbe kerültem, meghívattam magam ebédre. Hosszas beszélgetés után elültettem a bogarat Sina fülében: régi ismerőse, Eötvös József, aki való igaz, hogy Ercsiben nőtt fel, talán látni akarná ifjúkora helyszíneit, csak hát mondani, azt nem meri. Mert aztán Eötvös ebéd után úgy három órával, az ígért időpont előtt érkezett. Amikor én őket Érden magukra hagytam, még borozgattak, aztán indultam csak el tehozzád. Sina és Eötvös úgy beszélték, holnap reggel, a pirkadattal indulnak majd meg Ercsi felé, és neked is oda kell menned, hogy találkozz velük.

– Valamit nem értek. – A maradék csokoládét a táskám külső zsebébe süllyesztettem, aztán, hogy most még ennél is több figyelmet tudjak a Vándornak szentelni, teljes testemmel felé fordultam. Arcának egyik felét narancssárgába vonta a tűz fénye. Másik felét alig láttam a sötéttől.

– Kérdezz, amit csak szeretnél!

– Miért segítesz nekünk?

(…)

 A fenti részlet megjelent az Ercsi Híradó 2021. márciusi számában.